milă pentru preşedinte/irgalmat az elnöknek; traducere în maghiară de Raoul Weiss

irgalmat az elnöknek

odáig jutott, hogy egymagában táblÉzik, hogy tükör előtt iszik,
szeretője telefonon asszongya, fáj a feje és
ki sem megy a házból,
arra gondol, mit csált iliescu, mikor sorra került, mit csált constantinescu,
s megfullassza az, ami nem gondolta volna, hogy megfullasztaná,
nő a csend mint minden szőnyeg, a kabinetben, a lépcsőkön, még a kotrocsényi kert sétányain is,
iszik,
ahányszor hallja a pecérek dubáját, ahogy összeszedik az utcákon a kutyákat,
tágabbra nyitja az ablakot, hogy hallja,
igen, foglakozott ő is valamikor velük,
de az eutanázia is afféle szeretet
– tetszett volt neki ez a mondat –
avagy afféle irgalom,
nehezen tudta megkülönböztetni,
álmaiban kutyává válik,
feketéssé, élelmessé,
üldözik a pecérek,
s ő egyre fut,
talál még magának kaját, szukát,
az emberek nem szólnak hozzája, hogy szeretik,
hisz feketés, kutya,
s őnéki nem irgalmaznak

milă pentru preşedinte

a ajuns să joace table singur, să bea cu faţa la oglindă,
amanta îi spune la telefon că o doare capul şi
că nu iese din casă,
se gândeşte ce a făcut iliescu când a fost să fie, constantinescu,
îl sufocă ceea ce credea că n-o să-l sufoce,
tăcerea creşte ca alte covoare în cabinet, pe scări, chiar pe aleile grădinii cotroceniului,
bea,
câteodată aude maşina hingherilor cum strânge câinii de pe străzi,
deschide mai tare fereastra ca să audă,
da, s-a ocupat şi el de ei cândva,
da, eutanasia e o formă a iubirii
-îî plăcea să-şi spună-
sau a milei,
nu reuşea să-şi dea seama exact,
în vis se transformă în câine,
negricios şi vioi,
e urmărit de hingheri,
şi fuge,
şi găseşte iar mâncare şi căţele,
oamenii nu-i zic că-l iubesc,
e negricios, câine,
şi oamenilor nu le e milă
Alexandru Petria

Etichete: alexandru petria, blogosfera, literatura, poezie, proza, Raoul Weiss, scriitor, traducere petria maghiara